|
2021-11-11 16:19:08, csütörtök
|
| |
| |
|
|
| |
Kosztolányi Dezső: Hideg
Furcsa est ez, néma, hűvös,
a szobákban újra bűvös
lámpa ég.
Fűtenek is innen-onnan,
s rémlik a körúti lombban
fönn az ég.
Istenem, mi végre élek?
Dudorászok, árva lélek,
egymagam.
A mesék arany kastélya
és a cukros, piros téa
merre van?
Nem merek a ködbe nézni,
sárga gallyakat idézni
soha már.
Aki vén, az mint az ősz fáj,
mint a hervatag, esős táj
s a halál.
Ó, a múlt nem ezt ígérte,
s ami van ma, könnyem érte
mennyi folyt.
Elnémuljak, fölsikoltsak?
Ennyi volt csak, ennyi volt csak?
Ennyi volt.
Menj, szegény öreg, s a gáznál
tébolyogj még és vigyázzál,
meg ne hűlj.
És ha könnyű és ha lomb hull,
régi bútól, fájdalomtul
meg ne halj.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Kosztolányi Dezső |
|
|
|
Címkék: fölsikoltsak, fájdalomtul, kosztolányi, dudorászok, elnémuljak, gallyakat, vigyázzál, szobákban, tébolyogj, kastélya, egymagam, hervatag, istenem, fűtenek, lombban, szegény, könnyem, furcsa, idézni, mennyi, körúti, könnyű, gáznál, cukros, rémlik, ígérte, merre, piros, ennyi, halál, folyt, sárga, nézni, ködbe, merek, innen, szobákban újra, körúti lombban, mesék arany, ködbe nézni, Kosztolányi Dezső,
|
|
Offline
